Csolnok község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Komárom-Esztergom megye
Kistérség: Dorogi kistérség
Lakosság: 3401 fő
Terület: 18.7 km²
Népsűrűség: 181,87 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 33

Fekvése

Budapesttől 40 km-re, Dorogtól 4 km-re található, szép fekvésű település. Legmagasabb pontja a Nagy-Gete hegy, amelynek gerincén vezet át az országos kék-túra nyomvonala.

Története

Csolnokról az első írott emlék 1232 -ből maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség ősi birtoka volt. 126 -ben a szolgagyőri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnő 1263 -ban a rend csolnoki szőlőjéből átengedett egy részt a nyúlszigeti (ma Margit-szigeti) apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai főesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a nyúlszigeti apácák birtoka. A török hódoltság alatt a falu egyelőre még lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az időben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházkösséggel és templommal. Egy évvel később (1570 -ben) már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa fennhatósága alá tartozott, konkrétabban az esztergomi bég alá. II. Mátyás király (1608 -ban) az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az elnéptelenedés 1696 -ban érte a falut a felszabadító háborúkkal járó betegségekkel s pusztításokkal kapcsolatossan, de néhány év alatt ismét benépesült. A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a telepítéseket. Nagyrészt a gazdaság fellendülés biztosítására, munkaerővel való ellátására, de a "rebellis" magyarok ellensúlyozására is német és szlovák lakosokat kellett a magyar falvakba betelepíteni. A telepítéseket a Habsburg hatóságok, az Udvari Haditanács, az Udvari Kamara, majd később a gazdagabb földesurak szerezték és bonyolították. A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának első írásos emléke Csolnokhoz fűződik. 1781.január 21.-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvű bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fűtésére elegendő volt.

1953-tól kezdve a kommunisták lágert működtettek a területen, ahol különféle perekben (pl. szórólapterjesztés, vagy vallásos tevékenység miatt) elítélt politikai foglyok, elsősorban kulákok, papok és nem elég rendszerhű értelmiségiek dolgoztak (szénbányászat) embertelen körülmények között. A tábor megszervezésének három fő motivációja volt: 1). ingyenes (rabszolga-) munkaerő a szén kibányászásához az energiaéhség csillapítására; 2). a politikailag nemkívánatos elemek izolálása 3). a megtelt vagy megszüntetett más lágerek pótlása, illetve mentesítése.[1]

Betelepítések

A betelepítés első üteme

A bécsi udvar telepítése már a 17. század végén megindult. Ilyen volt pl. Dorog betelepítése 1694 -ben Svábföld -ről, Süttő 1699 -ben Elzász -ból, ugyancsak Elzászból Csolnok első betelepítése. Ekkor 1700 -ban 18, 1715 -ben 34 család lakta a falut, és ezek között 8 család német volt. A magyarok református, a németek katolikus vallásúak voltak. Ez utóbbiak egyházilag Doroghoz tartoztak. Az 1731. évben már összesen 38 család lakott a községben. Az 1738. év elején egy pár hónapig tartó pestisjárvány tizedelte meg a községet, és ekkor az itt lakó magyar lakosság nagy része elköltözött Úny, Tinnye és Nagysáp községekbe.

A telepítések második szakasz

Lassú ütemben már 1696 után történtek. 18. század elején fokozott tempóban érkeztek német telepesek az országba. Legtöbbje Dél- és Nyugat-Németországból jött. És nem az Alföld, hanem a Dunántúl és ezen belül is főként a bakonyi, vértesi, budai hegyvidékek és a Baranya-tolnai terület volt a telepítések fő színtere. A kamara arra törekedett, hogy Buda körül megbízható körzet alakuljon ki. Komárom megyében Eszterházi József, a tatai uradalom birtokosa Elzászból, a Rajna vidékéről, Würtenbergből és Bajorországból telepített németeket. Esztergom megyében a telepítés az érsek nevéhez fűződött, amelynek végrehajtásában gróf Grassalkovich Antal járt az élen. A szlovákokat a hegyes vidékekre, (Pilisszentkereszt, -szentlászló, -szentlélek, -szántó, Kesztölc,Piliscsév), a németeket az elnéptelenedett falvakba telepítették. (Dorog, Csolnok, Leányvár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Solymár, Perbál stb.) Az emberanyagot és a legjobb szaktudású munkaerőket pedig onnan szerezték be, ahol a legnagyobb volt akkoriban a túlnépesedés, vagyis a Rajna környékéről, Elzászból. Pesty Frigyes történetíró (1823-1889), aki elsőnek foglalkozott helytörténeti feldolgozásokkal az 1864 -ben készült Magyarország helységnévtárában a következőket írja a csolnokiakról: "Die deutsche Einwohner vermuten ihre Abstammung aus Asatzia zu haben" (magyarul: a német lakosság úgy véli, hogy származásuk Elzászból való). Ezt alátámasztja az is, hogy Csolnok lakósai megtartották a Rajna-frank nyelvi alapot, de ezt egy kissé módosította a környék bajor-osztrák származású lakósainak nyelvjárása és így most már Csolnokon Rajna-bajor nyelvjárásról (kevert nyelvjárásról) lehet beszélni. Ez a második telepítés 1738 -tól 1749 -ig tartott, de úgy hogy a legnagyobb csoport, a falu jelenlegi német lakosságának több mint a fele, kb. 400 lélek az 1749. évben érkezett. Ekkor volt ugyanis a "nagy svábvonulás (költözés)", azaz a "Der Grosse Schwabenzug". A csolnokiak tehát Elzászból valók, a Rajna hegyes-dombos vidékéről. Gróf Grassalkovich Antal, mint kamaraelnök, aki a klarisszáktól átvette e környék uradalmait, Csolnok kegyura is volt. Mint ilyen a nagy pestisjárvány után hálából új templomot építtetett. Éspedig az 1700 -ban épült régi templom helyett és mellett. Valószínűleg az református templom volt. A mai templom melletti tanítói lakások helyén állhatott. Annak romjaiból épült az új, a mai templom.

A betelepítés harmadik része

Az 1782. évben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, 48 ház leégett az elpusztult házak lakóinak többsége Leányvárra és Dágra költözött. Ezek pótlására a harmadik telepítési hullámban 1785-1786 -ban egy újabb csoporttal, de most már lényegesen kisebb számú csoporttal bővült a község lakossága. Ez a három csoportban érkezett lakosság a Grassalkovich által szlovákokkal is bővült telepesekkel együtt az eltelt több mint 250 év alatt összekovácsolódott. Ma már nehéz megállapítani, hogy melyik család ősei jöttek az első, a második vagy a harmadik hullámban.

Önálló pélbánia alapítása

Grassalkovich még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. Az első anyakönyvi bejegyzések ettől az évtől kezdve íródtak! (Sajnos úgy ismeretes, hogy ezek az anyakönyvek az 1944/1945. év telén, a három hónapig tartó front eseményei során megsemmisültek.) A csolnoki templom tehát 1988 -ban ünnepelte 250 éves jubileumát!

1738 -tól a csolnoki plébánosok névsora

1738 – 1742 Apranics István (hozzá tartozott Dorog is)
1742 – 1779 Kurbel Pál
1779 – 1811 Grelb Mihály
1811 – 1830 Veszelovszky Károly
1854 - .... Szeicsek János (Tirnaui) (trnavai apát)
1854 – 1855 Haskó József
1855 – 1876 Csitta Károly
1876 – 1877 Reit Imre
1877 – 1881 Farkas Sándor
1881 – 1892 Levaki .... Anton
1892 – 1896 Csáky Cemlini György
1896 – 1918 Zahratka Ferenc
1918 – 1920 Maninger Károly
1920 – 1930 Majoros Károly (templom látogatottság 3-4 férfi, 6-7 nő)
1930 – 19.. Dr. Bokovits József
1946 – 19.. Feri Antal
19.. – 1979 Dombos Fülöp
1979 – 1988 Benko Tibor
1988 - 1993 Béla Csaba László
1993 – 20.. Dr. Szeifert Ferenc

Csolnok és a szénbányászat

A Dorogi-medence széntermelésének változása 1900 és 1980 között

Több mint 200 évig jelentette az itt élő emberek egyik fő megélhetését a bányászat.

A szénbányászatról szóló első szerződést 1781. január 27-én kötötte Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász a csolnoki bíróval, Krempf Józseffel.

Az első bánya Csolnokon a Miklósbereken nyílt meg, majd 1795-ben Annavölgyön is megindul a bányászat.

Tehát a dorogi szénmezők felfedezését inkább csolnoki szénmezők feltárására kell módosítani.

1843-ban Dorogon is bánya nyílik a Kőszikla északi peremén, amelynek műveléséről 1845-ben kötöttek szerződést.

Lásd még: A Dorogi-medence szénbányászatának története

Nevezetességei

A katolikus templomot gróf Grassalkovich Antal építtette 1767-75 között. Említésre méltó oltárképe, amely a templom védőszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Műemlék jellegű a XIX. században készült népies stílusú Szentháromság-szobor. Az épületek közül említésre méltóak: a Mayer-féle három présház, a múlt századi iskola és a Magos-hegyen lévő stációk. Helytörténeti gyűjteményünkben a kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerhetik meg az idelátogatók. Igen közkedveltek a rendszeresen megrendezett falunapok, zenei fesztiválok, fúvóshangversenyek.

Galéria

Csolnoki panoráma

Csolnoki templom

VI-os akna

Kálvária

Kilátó

Következő községek

További községek